1.évad 7.rész Új kapcsolatok

-Eddig mindig egyedül küzdöttem le a problémáim és a depressziót, de ez most nem fog menni nélkületek. Szükségem van a barátaimra.-neztem rájuk kétségbeesve.
-Ne aggódj Tini....mi mindig itt leszünk neked.-karoltak át kétoldalról vegül pedig együtt nevettünk fel.
***Ruggerro***
Lefekvéshez készülődtünk és épp Martina ment fürdeni így kaptam az alakalmon és bementem a szobájába ahol Candelaria volt mivel Ő Tinuval alszik.
-Halihó!-nyitottam be mosolyogva.
-Szia...hát te? Mi szél hozott erre?-kérdezte miközbe az ágyra huppant. Imádtam az egész testét. Ahogy ott ült a pici nacijában és abban a szexi haspólóban...annyira jól nézett ki.
-Hozzád jöttem.-ültem oda mellé.
-Baj van?-nézett rám furcsán.
-Ami azt illeti igen. Próbálok feléd közeledni, de te sosem hagyod. Tudom, hogy te is érzel valamit irántam, de annyira el vagy zárkózva, hogy lehetetlen megközelíteni. Sokat segítene ha elmondanád miért van ez. Talán tudok neked segíteni vagy valami megoldást taláni mert egy percig se gondold azt Candelaria Molfese, hogy feladom.-mondtam mire neki könnyek gyűltek a szemébe.
-Tudod ez nem egy olyan dolog amiről szívesen beszélek. A bátyámon kívűl eről senki sem tud.
-Valami lelki trauma ért vagy bántottak?-kérdeztem és a térdére akartam helyezni a kezem, de most jobbnak láttam ha nem teszem. Csak hallgattam és figyeltem ahogy egyre több könnycsepp tör utat magának. Megszakadt a szívem érte, de nem akartam erőltetni a dolgot. Egyszer csak vett egy nagy levegőt és beszélni kezdett.
-Tudod nekem nem volt jó gyerekkorom. Ugye az édesapánk meghalt, anyukánkat pedig nem ismertük így nevelőszülőkhöz kerültünk, de én is máshoz és Diego is máshoz. Hát én kaptam egy aranyos nevelőanyukát és egy alkoholista férfit. Napközben is csak Ő volt otthon a nő dolgozott. Ahogy kezdtem kicsit érettebb lenni használhatóvá váltam számára. Hiába kapáloztam, haraptam, rugtam, csíptem ez hatástalan volt. Azt tett velem amit csak akart. Persze ha el mertem magam szólni a felesége elött még meg is vert így inkább csendben tűrtem. Dienek mindent elmondtam és Ő ahogy a saját lábára tudott állni elhozott onnan. Ő az egyeteln ember az életemben aki nem bántott és ezért vagyok zárkózott a fiúkkal szemben. Nem akarok soha többet így járni.-kuporodott össze és nem nézett fel a hosszú, vörös haja mögül.
-Esküszöm az életemre, hogy ha találkozunk még valaha azzal az emberrel minden egyes porcikáját eltöröm.-dühöngtem ökölbe szorított kézzel.
-Nem hiszem, hogy valaha is látni fogom még.-motyogta alig hallhatóan.
-Figyelj Cande, megölelhetlek? Kérlek!-kérdeztem óvatosan mire felnézett és magához intett. Szép lassan oda nyúltam felé és finoman a karjaim közé zártam. Egyszerűen leirhatatlan volt az az érzés. Beszívtam azt a különleges virág illatot a hajából ami az egész testem megborzongtatta. Az elején csak sírt utána pedig gondolt egyet és az ölembe kuporodott. Tudtam, hogy ez csak ritka pillanatok egyike ezért gondolni sem akartam arra, hogy ezt legközelebb is megengedi. El kell telnie egy kis időnek, hogy megbízzon bennem én meg várok rá amennyit csak kell. Csak simogattam a hátát amíg nem nyílt ki az ajtó. Tini lépett be rajta és teljesen el volt képedve. Intettem neki, hogy majd elmesélem csak hagyjon most. Értette és távozott is a szobából. Szépen lassan elaludt a karjaim között ez a gyönyőrű teremtés én pedig óvatosan az ágyra helyeztem és betakargattam. Ahogy kiléptem az ajtón Martina letámadott.
-Ez meg mi volt?-ugrott rá a hátamra.
-Menjünk át a szobámba és minden elemesélek.
***Tini***
Bent leültünk az agyra és Ru mesélni kezdett. Persze azt nem mondta el, hogy mi történt Candelitával csak annyit, hogy végre el tudott indulni a barátnőm szíve felé. Megnyílt neki és ennél többre nincs is szüksége.
-Szóval akkor lesz Ruggellaria?-néztem rá kíváncsian.
-Mi lesz?-kérdezte értetelnül.
-Ruggellaria...tudod Ruggerro és Candelaria összerakva.-magyaráztam neki.
-Nem tudom még, hogy mi lesz, de szeretem a lányt nagyon.-jelentette ki.-Na és veled mi a helyzet?-karolt át.
-Velem az ég világon nincsen semmi. Van egy párom aki iránt semmilyen szerelmet nem táplálok....egy fikarcnyit sem. Na és ott van Jorge akinek mostanában csak kimondom a nevét és világítani kezd a nyakláncom.-mutattam fel a nyakamba lévő szívet ami majd szét esett úgy világított.
-Esküszöm, hogy meg akarom ismerni ezt a srácot. Ki az aki miatt már 2 éve szenvedsz?
-Te is tudod a nevét.-sóhajtottam egy nagyot.
-Mindenkinek van neve, de én a csávóra vagyok kíváncsi. Milyen ember, hogy így elcsavarta a fejed. Oké akkor biztos mindenki azt mondta, hogy gyerek szerelem, de mindjárt 18 vagy. Most már el kellett volna felejtsd.-értetlenkedett.
-Nem tudom, nem lehet csak szavakkal leírni őt. Lehetetlennek tartottam, de Ő volt az aki megdobogtatta a szívemet. Fogalmam sincs mi van velem, de az biztos, hogy szeretem. Bármit megtennék azért, hogy újra lássam és beszéljek vele.
-Hát azt látom.-vakargatta a tarkóját.
-Figyelj én most megyek aludni mivel holnap reggel megyünk piknikezni ahova Leon is jön. Nicolas egyszer kinyír engem.-fogtam a fejem és egy puszit adtam Rugg fejére majd távoztam a saját szobámba ahol Candelaria édesen aludt. Lefeküdtem, de természetesen nem jött álom a szememre így olyan hajnal fele belebújtam pár göncbe és a gitáromat felkapva lesiettem a partra. Befészkeltem magam a sziklák közé és a tegnapi dalomat igazítgattam. Valami nem tetszett, hiányzott mellém egy plussz hang. Jorge hangját akartam mellém. Ahogy erre gondoltam febukkant valaki a sziklák között.
-Jó reggelt szerelmem!-csókolt meg Leon. Ekkor beötlött valami.
-Neked is. Segítenél nekem?-néztem rá boci szemekkel.
-Miben?-fürkészett érdeklődve.
-Csak énekelj velem. Nézd, itt a szöveg...meg van jelölve hol kéne csatlakozni.
-Mi? Én nem tudok énekelni.
-Ugyan már ez hülyeség, mindenki tud énekelni ha akar.-tűrtem el egy kósza tincset a szeméből. Játszani kezdtem a gitáron majd énekeltem, amikor a refrénhez értem ránéztem és Ő csatlakozott. Ez volt az a hang. Olyan régen hallottam már, hogy könnyek gyűltek a szemembe. A szívem a torkomban dobogott és nem akartam, hogy vége legyen. Amikor énekel tiszta olyan a hangja mintha Jorgét hallanám. Amikor befejeztük mosolyogva néztem rá.
-Jó volt?-kérdezte nevetve én pedig sokáig csak némán néztem rá.
-Köszönöm kicsim!-bújtam oda hozzá.
-Mégis mit?
-Csak köszönöm!-fúrtam fejem a mellkasába. Arra figyeltem fel, hogy a nyakláncom világít, de nem Leon miatt. Olyan volt mintha egy percre újra itt lett volna velem Jorge.
-Összepakoljuk a cuccokat a piknikre?-kérdezte miközben felállt és a kezét felém nyújtotta.
-Mehetünk.-"nevettem" és felpattanva a földröl elindultunk a lakásba. Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan elment az idő amíg kint zenéltem. A lakásba beérve Candelaria reggelit készített és pakolta a cuccokat a piknikre.
-Jó reggelt!-köszöntünk neki.
-Jó reggelt! Valaki ma nagyon korai volt. Már 5-kor nem találtalak sehol így visszaaludtam.-mosolygott rám kedvesen.
-Mindenképp be akartam fejezni a dalom és ezáltal nem tudtam aludni ezért elöbb felkeltem.-hazudtam, de csak azért mert itt van Leon.
-Megmutatod nekem is a dalt kicsim? Úgy is van még időnk.-fordult felém a "párom".
-Nem szeretném Ru-t felébreszteni.-próbaltam kihúzni magam.
-Én már nem alszok.-lépett elő az emlegetett szamár is.
-Hát akkor mutatom is.-foglaltam helyet egy széken és az ölembe vettem a gitárt és játszani kezdtem egy teljesen más dalt. Valami nagyon szerelmes és nyálas dalt énekeltem el mivel ha azt adom elő amit nemrég írtam egyből rájön, hogy nem is szeretem úgy.
-Ez csodás volt Tini.-ölelt át boldogan.
-Khmm...köszönöm!-mondtam kissé zavartan.
-Hányra jönnek a többiek?-kérdezte Ruggerro és ahogy ezt kimondta megjelentek a srácok.
-Már itt vagyunk. Gondoltuk indulhatnánk elöbb, hogy tovább ott tudjunk maradni.-lépett be elösszőr Diego és utána a többiek. Cande boldogan fogadta a bátyát ami annyit tesz, hogy a nyakába ugrott. Hihetetlen, hogy milyen kötelék van köztük. Mindig tudni akartam, hogy milyen ha az embernek van egy testvére vagy egyáltalán családja. Nekem is volt, de hamar eldobtak. Ez a gondolat annyira elszomorított, hogy nem is volt kedvem jókedvűen fogadni a többieket. Leoval bejelentettük, hogy együtt vagyunk. Nico el sem jött, Facu azt mondta, hogy beteg lett, de én nem hittem el. Elötte való nap amikor nálam járt még semmi baja nem volt letekintve azt, hogy kihasználom Leont. A cuccokat összeszedve elindultunk a közeli kis erdőbe, plédeket összerakva leteritettünk és a kaját kis tányérokra raktuk majd körbe ültünk és beszélgetni kezdtünk. Persze én hoztam a gitárom is hisz mostanában egyre többet kell játszak a srácoknak. Az elején minden jó volt, de eztán kezdődtek csak a bonyodalmak.