1.évad 6.rész Szeretem, de nem úgy

-Borzasztóan hülye voltál....el sem tudod hinni, hogy mennyire aggódtunk.-esett nekem Leon 1 hét után amikor épp hazafele tartottunk a kórházból.
-Ha elmondanád, hogy mit titkoltok előlem talán találhatnék a helyzetemre megoldást.-érveltem azonnal.
-Tini értsd már meg, hogy nem mondhatom el. Azzal csak téged sodornálak bajba és csak, hogy tudd meghoztam egy döntést.-szegezte tekintetét az útra.
-Még pedig?-fontam keresztbe karjaim.
-Ha hazavittelek végleg elbúcsuzunk egymástól. Olyan lesz mintha nem is léteztem volna és teszek róla, hogy Jorge se jusson eszedbe többet. A családunk a nászút után elköltözik. Ígérem nem fogsz többet hallani rólunk. Nem akarom azt, hogy mégtöbb fájdalmad legyen......-hajtotta le a fejét.
-Nem fogod fel, hogy azzal okoztok fájdalmat ha kilèptek az éltemből?-sírtam el magam.
-Ezt már véglegesen eldöntöttük és senki nem tud rajta változtatni.-zárta le a témát mivel megérkeztünk.
-Azért bejössz még vagy...?-kérdeztem az ujjaimat tördelve.
-Bejövök, de csak elbúcsúzni.-mosolygott rám és elindultunk be. A házba érve levetettük magunkat a kanapéra aztán egymással szembe fordultunk. Egy ideig bámultuk egymást, valamit ki kellett találnom, hogy itt tartasam őket.
-Meddig maradnátok pontosan?
-Hát arról volt szó, hogy nászút utánig, de lehet a jővő héten elutazom Mexikóba és onnan indulunk együtt. Amikor ezt kimondta gyorsan kellett cselekednem.
-Nem akarom, hogy elmenj.-ragadtam meg a karját és a hangom kétségbeesett lett.
-Miért nem?-kezdett kíváncsiskodni.
-Mert valamit elkezdeltem  érezni irántad. Valami elindult bennem. Az az érvágás nem csak Jorge miatt volt. Abba te is benne voltál. Azt meg kell értsd, hogy a batyád nem tudom könnyen elfelejteni viszont te is helyet foglaltál a szívebe. Úgy érzem veled újra kezdhetném.-simítottam meg az arcát és elkezdtem közel hajolni hozzá. Csak pár centi volt az egész majd megcsókoltam ami nem volt ellenére. Hagyta magát...végül már nem is én iranyítottam hanem Ő. Átfordított így én kerültem alulra. A pólómat sebészi pontossággal tépte szét amin nekem elkerekedtek a szemeim, de nem tudtam mit tenni. Jorge volt az első és érte bármit megtettem volna. Már majdnem megtörtént a dolog, de egyszercsak leállt.
-Nem akarom, hogy azt hidd olyan lesz az egesz mint a bátyámnál....nekem nem csak egy éjszakára kellesz. Várjunk egy kicsit.-puszilta meg a homlokom. Ezzel a tettével szíven ütött és szörnyű bűntudat uralkodott el rajtam. Nagyot nyeltem és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Köszönöm!-bújtam hozzá úgy, hogy arcomat ne lássa különben egyből rájönne mindenre. Még egy kis ideig csak összebújva feküdtünk majd megbeszéltük a dolgokat és azt mondta, hogy igyekszik meghosszabbítani az ittlétet. Legálabbis a nászút tuti itt lesz ami nekem pont kapóra jön. 3 hét és Jorge jön, én csak beszélni akarok vele....tisztázni az érzéseim. Onnantól már rábízom a dolgokat. Amíg nálam volt Leon csak azt figyeltem, hogy világít-e az a rohadt nyaklánc, de még egy pillanatra sem akart felvillanni. Amikor az újdonsült "barátom" távozott megérkezett Nico.
-Annyit aggódtam érted.-szorított magához engem pedig újra elkapott a szomorúság. El kellett mondanom neki az igazat.
-Beszélnünk kell!-ragadtam meg a kezét és felmentünk a szobába.
-Ha neked van valami bajod én esküszöm, hogy....
-Nyugi...csak az történt....-kezdtem bele a mesémbe mire a végén már ökölbe volt szorulva a keze. Nem szólt csak némán bambult. Olyan volt mintha már robbanni kèszülne épp ezért erősen megszorítottam a kezét.
-Ne nyúlj hozzám! Mégis, hogy teheted ezt? Tudod, hogy Leon fülig szerelmes beléd és te csak az miatt a pojáca miatt játszol vele.-akadt ki teljesen.
-Engem most az érdekel, hogy te hogy vagy. Zavar ha együtt vagyok Leonal?-érdeklődtem tovább.
-Ha így akkor igen. Viszont ha tényleg szereted akkor nem.-próbált lehiggadni.
-Szeretem, de nem úgy...bár idővel kialakulhat ez mássá is.
-Nem fog mert csak arra tudsz gondolni, hogy Jorge jön. Ne haragudj Martina, de jelen pillanatban felfordul a gyomrom tőled.-pattant fel.
-Nico, állj meg!-kaptam el a vállát.
-Eressz....el!!-szólt rám erélyesen és otthagyott. Ez a mondat eléggé szíven ütött mivel valamire hasonlított.
***Visszaemlékezés***
Egyszerűen imádtam minden vele eltöltött percet. Ott feküdtem a karjába amikor ajtónyitódást hallottam. Egymásra néztünk majd kapkodni kezdtünk, de már késő volt. Peter lépett be a szobába a levegő pedig megfagyott....
-Kicsim meg tudom magyarázni, hogy mi ez.-kezdtem mentegetőzni.
-Ezen nincs mit magyarázni. Odaadtad ennek a pojácának magad holott én már mióta vártam rád. Egyáltalán ki ez?
-Peter, figyelj rám. Azért vele volt mert őt éreztem megfelelőnek. Nekem mindig Ő volt az igazi csak eddig nem tudtam hogyan mondjam el.
-Menj a francba! Azt hittem te más vagy, de tévedtem. Ugyan olyan ribanc vagy mint a többi.-kiabált és otthagyott. A fejemet fogva öltöztem fel és vártam amíg Jorge is összekészül.
-Na és most mi lesz?-kérdeztem miközben átölelt.
-Most az lesz, hogy hazamész ahogy én és elfelejtjük ezt az egészet.-mondta komolyan.
-Én nem akarom elfelejteni. Azt hittem te is úgy érzel ahogy én.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Mégis mit kéne érezzek? Csak egy 14 éves kislány vagy én meg már 18. Baratnőm van aki szintén az én koromhoz való. Nem voltál más csak egy kaland.-nevetett ki.
-Jorge nem csinálhatod ezt.-ragadtam meg a karját, de Ő nem foglalkozott ezzel.
-Eressz el!-kitépte magát a szorításomból és otthagyott. Sírva összekuprodtam a sarkoba és a még mindig világító nyakláncomat fürkésztem. Még akkor is szerettem pedig megbántott. Bármit csinált mindig csak Ő létezett számomra.
***Jelen***
A konyhába tartottam kakaót készíteni és mindegyre csak azon törtem a fejem, hogy mi az a nagy titka a Blanco családnak. Ki van zárva, hogy gyilkosok, díllerek vagy ehez hasonló emberek. Leon és Jorge túl kedvesek, a légynek sem tudnának ártani. Épp a bögrémet raktam be a mikróba amikor csengettek.
-Gyere be!-kiáltottam és elindultam az ajtó felé. Ruggerro és Candelaria toppantak be mosolyogva. Én is jobb kedvre derültem, hogy ketten jöttek.
-Hali kislány!-ölelt át Cande.
-Szia hugi!-pörgetett meg Ru is.
-Sziasztok! Ti ketten? Hogyan kerültetek ide?-kezdtem faggatózni.
-Hát igazából mondtam Diegonak, hogy meglátogatlak  és mondta Candi, hogy akkor Ő is eljoönne én pedig örömmel igent mondtam.-magyarázta Rugg és át akarta karolni a mellette álló lány vállat, de Ő nem engedte. Nem tudom miért, de iszonyatosan zárkózott ha fiúkról van szó.
-Hát én mindenesetre nagyon örülök nektek.-mosolyogtam, de már nem nagyon tudtam erőltetni ami fel is tűnt nekik.
-Valami nincs veled rendben.-állapította meg a barátném.
-Én jól vagyok, végre hazajöttem a kórhazból, összejöttem Leóval, megjött a jó idő, összevesztem Nicoval, holnap megyünk piknikezni meg ilyenek.-hadartam. Ruggerro csak mosolyogva bólógatott aztán észrevettem, hogy leesett mindkettőnek a dolog.
-Összejöttél Leonnal?-akadt ki Candelita.
-Holnap mész piknikezni és én eről nem tudok?-háborodott fel a kisagyu. Úgy látszik neki csak ennyi ragadt meg.
-Igen és te is jössz lüke.-vágtam rá.
-Mióta tart ez a kis dolog?-kezdtek egyszerre kíváncsiskodni.
-Aludjatok itt és èn mindent elmesélek.-vontam meg a vállam.
-PIZSIPARTIIII!!!!-sikítozott Rugg. Néha nagyon eszetlen, de csak vele tudtam eddig igazán komolyan beszélgetni.
-Őszintén szólva néha még szeretem is a srácot.-nevetett Ariel.
-Nagyon nagy szíve van. Hidd el megbecsülne.
-Nem úgy értettem. Gimi óta ismerem. Olyan mintha a tesóm lenne, de semmi több....-zárta le a témát.
-Tini játszol nekünk valamit?-rakott elém Rugg egy gitárt ami pont olyan volt amit eltörtem.
-Jajj, de imádlak!-ugrottam a nyakába és egy hatalmas puszit adtam neki.
-Ne köszönd, csak csináld azt amit szeretsz.-kacsintott én pedig a kezembe is kaptam a hangszert és megpendítettem a húrokat.

Soha senki sem tudja
Soha senki sem látja
Elhagytam a lelkemet
Akkoriban, most túl gyenge vagyok

Éjszakánként imádkozok azért, hogy haza gyere
Imádkozok az Istennek
Imádkozom a lelkemért

Most kérlek ne menj el
Éjszakánként nehezen alszom mikor egyedül vagyok
Most kérlek ne menj el, ó ne
Rád gondolok valahányszor egyedül vagyok
Szóval kérlek ne menj el

Mert sosem akartam tudni
Sosem akartam látni, ahogyan a dolgok változnak
Mert amikor egyedül élek
Vissza akarom venni és újra kezdeni

Éjszakánként imádkozok azért, hogy haza gyere
Imádkozok az Istennek
Imádkozom a lelkemért

Most kérlek ne menj el
Éjszakánként nehezen alszom mikor egyedül vagyok
Most kérlek ne menj el, ó ne
Rád gondolok valahányszor egyedül vagyok
Szóval kérlek ne menj el

Mert sosem akartam tudni
Sosem akartam látni, ahogyan a dolgok változnak
Mert amikor egyedül élek
Vissza akarom venni és újra kezdeni

Éjszakánként imádkozok azért, hogy haza gyere
Imádkozok az Istennek
Imádkozom a lelkemért

Most kérlek ne menj el
Éjszakánként nehezen alszom mikor egyedül vagyok
Most kérlek ne menj el, ó ne
Rád gondolok valahányszor egyedül vagyok
Szóval kérlek ne menj el

Rengeteg üzenetet küldtem
Te nem válaszoltál
Ki kell találnom, mit hiányolok bébi?
Most éneklek, oh oh oh
Szükségem van rád, szükségem van a szeretetedre, ó

Most kérlek ne menj el
Éjszakánként nehezen alszom mikor egyedül vagyok
Most kérlek ne menj el, ó ne
Rád gondolok valahányszor egyedül vagyok
Szóval kérlek ne menj el....-fejeztem be, de már fel nem akartam nézni a hajam mögül mivel megeredtek a könnyeim.
-Ez elképesztően jó csak az a kár, hogy most már a dalaid a pasidnak kéne szóljanak.-szólalt meg elöszőr Candelaria.
-Az nem megy csak úgy egyik napról a masikra. Az ember ha megszeret valakit akkor nem létezik más számára és amikor el kéne engednie akkor pláne nem megy.-szólt rá Ru.
-Nem szeretem úgy Leont. Csak azért jöttem vele össze, hogy Jorge még ide jöjjön nászútra. Jövő héten elköltöztek volna családostul a világ másik végébe. Ha akarnám se tudnám megszeretni mivel még a nyakláncom sem villant fel egyeteln egy percre sem. EGYRE SEM!-sírtam fel és megint zaklatott lettem.
-Szívem...te tényleg szerelmes vagy.-ölelt át szorosan a baratnőm.