1.évad 5.rész The penetration!!!!

Reggel a tenger hangjára keltem és friss kávé illatára....na jó ez szép is lenne, de ehelyett csak Candelaria rikácsoló hangját hallottam. Ismerős az érzés amikor ti aludnátok, de van valami vagy valaki aki ezt annyira meg akarja akadályozni, hogy az ágyadon táncol és a Rockabye-t ordítja. A párnát a fejemre nyomtam és úgy próbáltam elnyomni a zajt, de hát ez lehetetlennek látszott.
-Tinitaaaa! A hasadra süt a nap.-feküdt el rajtam.
-Inkább a hold.-motyogtam erőtlenül.
-11 óra van.-bökdösött tovább.
-Na akkor majd 3 óra mulva kelts fel ha nem akarod, hogy megüsselek.-vágtam hozzá egy párnát.
-Figyelj én karatéztam és van egy báttyám szóval szerintem megbirkózom veled simán.-kezdett el csacsogni.
-Könyörgöm Candelaria.-nyafogtam keservesen.
-Nem fogsz te itt depressziózni, alig egy hónap múlva jön Jorge és fel kell készülnöd.-ejtette ki a nevét én pedig azonnal felültem és mérgesen néztem rá.
-Ne mond ki többet ezt a nevet mert esküszöm, hogy kinyírlak.-közöltem vele egyszerűren.
-Mit, azt, hogy Jorge?-kérdezte és miután tikkelni kezdett a szemem azonnal rákezdett.-Jorge, Jorge, Jorge Blanco, Blancito, Yoyi, Tini hercege, Jortini, Jorge a tökéletes, Jorgito.-táncolta körbe a szobát én pedig egy matek könyvel kergettem.
-Esküszöm ha utolérlek nem éled túl.-dobtam utána a könyvet és teli találat volt.
-Na akkor most már lejössz reggelizni?-mosolygott mert elérte a célját.
-Van más választásom?-kérdeztem mire Ő ravasz mosolyra húzva a száját megrazta a fejét és leszaladt azzal a kijelentéssel, hogy kávét főz nekem. A mai ruhám egy fehér haspóló volt és egy kék farmer plussz egy tornacipő.

 Felraktam egy halvány sminket a hajamat pedig felkötöttem. Épp a lépcsőn tarppoltam lefele amikor meghallottam egy ismerős hangot. Leon volt itt és Candeval beszélgetett.
-Nem tudom mi lesz ha a báttyám visszajön, de én nem akarom Tini közelébe engedni....olyan dolgok vannak a családon belül amitől meg szeretném védeni, de ez nem lehetséges.-mondta halkan.
-Miért nem?-érdeklődött a barátnőm.
-Túlságosan szereti őt. Segíteni akar neki és nincs az az ember aki visszatarthatná, amikor beszél róla csillognak a szemei. Soha az életmben nem láttam ilyet és nem tudom mit csinált a báttyám, de darabokra törte a lány szívét. A legrosszabb ebben az, hogy Ő még mindig ugyan úgy szereti és bármikor készen áll, hogy megbocsájtson neki.
-Te sem tudsz semmit csinálni?
-Nem mivel én is része vagyok ezeknek a titkoknak és csak azért szeretne belém mert hasonlítok a tesómra.
-Egy ember van aki úgy szereti Martinát mint Ő Jorget és az nem más mint Nicolas.-mesélte Cande én nekem pedig megeredtek a könnyeim.
-Na és Tini mit érez iránta?-hallottam a reményt a hangjába.
-Én úgy szeretem Nicot mintha a testvérem lenne, de semmi több. Fogadjátok el, hogy Joreg nekem nem olyan mint a cigi amit elszívok és utána a kezembe veszek egy másikat hanem mint a drog, újra és újra ugyan azt akarom.....vágyom rá, elég ha a hangját hallom és úgy ver a szívem mint a kismadárnak akit megfognak. Olyan nyomot hagyott bennem, hogy azt nem lehet egy másik szerelemmel eltüntetni, Ő az én mindenem, az életem....egyszerre a napom, aki beragyogja az életem és a holdam aki a legsötétebb óráimat is megvilágítja.Érzem a lehelletét az arcomon, a testét közel az enyémhez és bár tudom, hogy nincs is itt még is boldogságot okoz ha rá gondolok.-mondtam remegő hangon és potyogtaka könnyeim.

-Én annyira sajnálom!-állt fel Leo és szorosan átölelt.
-Nincs mit sajnálnod mert ha nincs Jorge akkor én nem tudom meg mi is az igazi szerelem. Boldog vagyok, hogy Ő volt nekem az első és most bár fáj, de még most is mosolyognom kell amikor arra gondolok, hogy megcsókol.-fúrtam a fejem a vállába.
-Ha egyszer találkozok vele én egy pofonnal fogom köszönteni.-jelentette ki a vöröském felszegett állal mire elnevettem magam.
-Én tegnap beszéltem vele....-bukott ki az öcsikéből én pedig azonnal lefehéredve néztem rá. Leültönk és a kávémat szorongatva a kezembe feszülten vártam, hogy, mit mond.
-Rólam is volt szó?-kérdeztem meg azonnal.
-Nagyrészben rólad volt szó. Megkérdeztem, hogy mi volt köztetek és azt mondta, hogy elmondja ha nem mondom el senkinek. Igazság szerint úgy tudja, hogy mi csak egyszer találkoztunk és azóta nem láttalak sehol.
-Azt mond, hogy mit mondott.-kopogtattam körmeimmel az asztalt.
-Várj idézem:
Martina? Mármint Martina Stoessel.....?..hát Ő egy igazán különleges lány, de soha nem lehetett köztünk semmi. Ott volt Stephie meg még most is itt van, de én soha nem bírtam a véremmel és lefeküdtem vele amit soha nem fogok megbánni. Hogy miért nem? Tesó az a csaj nagyon különleges és ha egy másik életben találkoztunk volna úgy vigyáztam volna rá mint az életemre, de itt nem lehetett. Itt Ő csak egy kis szórakozás volt viszont azt bánom, hogy így tönkretettem őt. Múltkor felhívott én pedig húztam az agyát, de igazából sajnáltam, hogy ennyire belém zúgott. Mondjuk Blanco vagyok tehát nem csodálom, de nem ez a lényeg.....itt az a fontos, hogy egy 17 éves kislány akinek nem tehetem tönkre az életét.-mesélt nekem pedig összeszorult a torkom és a könnyeim a kávéba potyogtak.
-Itt túl sok a volna....nem tudom mi van nálatok, de azzal teszi tönkre az életem, hogy játszik velem.-emeltem fel a hangom.
-Azt is mondta, hogy nem gondol rád máshogy mint egy barátra....jó kis szórakozás voltál, de ennyi. Nem akar többet, nem teheti meg ezt Stephievel.
-Na és velem megtehette? Engem átvághatott és tönkretehetett?-kérdeztem kicsit dühösen.
-Sajnálom!-suttogta és lehajtotta a fejét.
-Nincsen semmi baj, de ha most megbocsájtotok én elmentem le a partra.-kaptam fel a gitárom és már el is tűntem. A múltkori ajánlatot nem fogadtam el mert nem akarom, hogy rajtam és a barátaimon kívűl más hallja a dalaim. Azok az enyémek, az én érzéseim és senkinek semmi köze hozzá. Beültem a sziklák mögé és pengetni kezdtem a húrokat majd nem bírtam tovább és újra elkapott a sírás. Nem láttam már semmit, de folytattam tovább a gitározást végül mérgemben a sziklához vágtam a hangszert. Úgy fájt, hogy Jorge nem akar tőlem már semmit, hogy nem láttam tovább értelmét az életnek. A házba rohanva felkpatam egy borotvát és gondolkozás nélkül szabdalni kezdtem a kezemet és belevéstem, hogy te voltál az igazi majd a másik kezem öszzevagdostam, annyi vért veszítettem, hogy elvesztettem az eszméletem és tudtam meg fogok halni.

***Leon***

Candeval fent voltunk az emeleten amikor ajtócsapódást hallottunk majd egy nagy csattanást mintha valaki elesett volna. Elindultam előre és a nappali padlóján az eszémletlen Tinit találtam akinek tiszta vér volta keze. A mellettem lévő lány felsikított én pedig azonnal futottam, hogy felvegyem őt. Kint autóba ültünk és indultunk is a kórházba. A vörös idegesen dobolt a műszerfalon én pedig a kormányt szorítottam és vagy százzal mentem. Az épület elött kiszálltunk és rohantunk be a lánnyal. Amikor megpillantottak minket azonnal hoztak hordágyat és ráfektették, ellenőrízték az életjeleket, megnézték a vércsoportját és már hozták is neki a vért. Kevés volt az esély, hogy túléli, de a doki szerint talán elég gyorsak voltunk. Candelaria felhívta a többieket akik hamar bevonultak, én onnan csak Facut ismertem akivel azonnal kezet is fogtam. Volt ott egy srác aki szinte sírt.....gondolom Ő volt az a Nicolas.
***Ruggerro***
Borzalmasan aggódtam Tiniért, nem régóta ismertem, de olyan volt mintha a kishugom lenne. Lattam, hogy Cande nagyon ki van borulva így megpróbálkoztam odamenni hozzá.
-Hé, mimden rendben lesz.....oké?-simítottam meg a karját.
-Igen, tudom, de úgy érzem ha akkor lent vagyunk talán meg tudjuk ezt akadályozni.-törölgette a könnyeit.
-Ne hibáztasd magad, Martina mostanában nem volt kiszámítható.-fogtam meg a kezét, de Ő elhúzta. Fél minden férfival való érintkezéssel, egyedül Diegot a bátyját hajlandó megölelni.
-Candelita hogy vagy?-lépett oda Die és szorosan magához ölelte a hugát.
-Megvagyok csak legyünk már ezen túl.-suttogta és leült egy székre.
***Tini***
Amikor magamhoz tértem fehér falak vettek körül és egy kórházi ágyban feküdtem. Az ágyam mellett pedig egy fiatal nő ült.
-Szia Martina, azért küldtek ide, hogy beszélgessünk.-köszönt a nő én pedig megráztam a fejem.
-Nem akarok.-téptem a ruhám ujját.
-Ne úgy beszélj velem mimt egy pszichiáterrel hanem mint egy baráttal. Mond el nekem, hogy mi történt.
-Az történt, hogy szerelmes vagyok, de akit szeretek nem szeret viszont.
-Értem, na és ennek a fiúnak neve is van?-kérdezte kíváncsian.
-Jorge.-motyogtam és újra könnyek gyűltek a szemembe.
-Szóval Jorge....na és mikor lettél belé szerelmes?
-Folyamatosan.....4 éves koromba ismertem meg és akkor ott elindult valami majd 14 évesen oda adtam magam neki, de számára csak egy éjszakás kaland voltam.-meséltem és jól esett, hogy kiadhatom magamból. Kb. egy órát beszélgettünk majd amikor magamra hagyott újra felidéztem azt a napot amikor együtt voltam Jorgeval.
***Visszaemlékezés***
Reggel a szekrényemhez csoszogtam és kivettem pár göncöt. Egy rövidnacit, fekete, ujjatlan, köves haspólot választottam hozzávaló magassarkúval amit láncok díszítettek plussz pár kiegészítő.

Egy kicsit erősebb sminket raktam fel a hajamat pedig kivasaltam. A nevelőnktől elkéretőztünk a barátaimmal és kimentünk a városba, hogy jól érezzük magunkat. Találkoztunk az unokabáttyámmal aki adott egy kis költőpénzt mi pedig azonnal mentünk a fagyishoz, hogy elköltsük. Keveset meghagytam a pénzből mert aznap vásár volt így ott is körbe akartam nézni. Egy gombóc puncsos fagyival indultunk el nevetgélve.
-Mi a helyzet a kisfiúsan szexi Blancoval?-kuncogott Cloe.
-Jajj tényleg, egy ideje már nem is beszélsz róla.-lökött oldalba Sarah így Mercedes és Lodovica is kíváncsi lett.
-Nincs vele semmi. Jól megvan Stephievel és ennyi.-legyintettem és nézelődni kezdtem a cuccok között. Zene szólt és vattacukor illat szállt a levegőben. Épp egy ékszeres standnál álltam amikor megpillantottam egy gyönyőrű nyakláncot....-Istenem csajok ezt nézzétek.-mutattam rá és megnéztem az árát.

 Akárhogy próbáltuk összedobni a pénzünk sehogysem volt rá elég. Szomorúan kullogtam el amikor kiabálást hallottunk a hátunk mögül.
-Martina várj!
-Jorge? Mi az, baj van?-néztem rá értetlneül mire Ő meglóbálta az orrom elött a nyakláncot utána pedig a nyakamba akasztotta.
-Láttam, hogy mennyire tetszik és tartozom ennyivel.-mosolygott édesen én pedig a nyakába ugrottam és egy hatalmas puszit adtam neki.
-Köszönöm!-mosolyogtam és a nyaklánc kéken kezdett világítani.
-Tehát akkor igaz?-forgatta a kezében a fiú.
-Nem értem, micsoda?-figyeltük érdeklődve.
-Állítólag azért ilyen drága mert valami varázslatot szórt rá még nagyon régen egy idős asszony és az az ékszer lényege, hogy akkor világít amikor a gazdája erős érzelmeket táplál valaki iránt. Általában akkor aktiválódik amikor a személy a közelében van vagy csak közel érzi magához.-mesélte én pedig fülig pirultam.
-Ugyan, ez csak egy mendemonda.-csavargattam egy hajtincsem.
-Vagy, nem.-kuncogtak mögöttem a lányok én pedig mérgesen pillantottam rájuk.
-Most nem a legalkalmasabb, de este találkozhatnánk az utca végi kisházban?-kérdezte én pedig mosolyogva bólíntottam. Egy puszit adott az arcomra és már ott sem volt.
-Peter tuti féltékeny lenne.-susogtak a lányok.
-Peternek ezt nem kell tudni mert így is eleget féltékenykedett már.-zártam le a témát, de ők nem hagyták.
-Hát úgy is nemsokára itt lesz szóval mi azért kíváncsiak vagyunk iránta mennyire mélyek az érzéseid ugyanis Jorge iránt eléggé erősek.-jegyezte meg Mercedes én meg gyengén nyakon csaptam. Alig, hogy ezt kimondta a barátom meg is érkezett.
-Szia kicsim!-csókolt meg.
-Szia életem!-öleltem át.
-Szép a nyakláncod.-mutatott a nyakabma lógó szivecskére ami egyáltalán nem világított.
-Köszönöm!-sütöttem le a szemem mosolyogva.
-Ma este is kapsz kimenőt?-karolta át a derekam és úgy sétáltunk tovább a lányokkal együtt.
-Nem, ezen a héten már kihasználtam az esti kimenőim.-hazudtam, de akkorát, hogy majdnem szétnyílt alattam a föld.
-Hát jó, lányok veletek mi a helyzet?-fordult a barátnőim fele.
-Hát nem sok.-mosolyogtak rá kedvesen, de tudtam, hogy mire gondolnak. Az a rohadt szív egyáltalán nem akart világítani ami nagyon felcseszte az agyam. Tudtam, hogy nem szeretem Petert úgy mint Jorget, de, hogy ennyire.....
***Este***
Ahogy kiléptem az ajtón megcéloztam a kisházat, Yoyi még nem volt ott így bent leültem a nappali foteljába és a fülest bedugva zenét hallgattam. Már teljesen belemerültem amikor valaki befogta a szemem. Felugrottam, meglendítettem a kezem és mielött feleszméltem volna megpofoztam az illetőt.
-Jorge Istenem!!!! Én annyira sajnálom.-nyúltam oda az arcához és megsimítottam. Egy óriási piros tenyérnyom éktelenkedett az arcán.
-Legközelebb nem csinálok ilyet.-fogta az arcát és azt dörzsölgette.
-Én tényleg nem akartam.-mondtam majdnem sírva.
-Semmi baj....gyere ide.-tárta ölelésre a karját én pedig szorosan hozzábújtam és beszívtam az illatát.
-Mit akartál elmondani nekem?-kérdeztem miközben eltoltam magamtól.

INNENTŐL EROTIKUSABB JELENETEK ÉRKEZNEK KÉPEKKEL! AKI EZT NEM SZERETI NE NÉZZE!










-Az a nyaklánc nem hülyeség....Martina mit érzel irántam?-húzott magához nagyon, nagyon, NAGYON közel.
-Én sem tudom pontosan, de valami nagyon jót.-suttogtam és én voltam a bátor mert megcsókoltam. Egyáltalán nem ellenkezett sőt a nylevét szívesen járatt az én szamban. Ahányszor összeért a nyelvünk megremegtem és végigfutott a hideg a gerincemen. Letéptem a pólóját Ő pediga falnak nyomott és úgy csókolóztunk tovább.

 Felkapott a kezébe, én összekulcsoltam a lábam a derekán és így mentünk be a szobába. Elfektetett az ágyon és apró csókokat hintett a hasamra.

A fogaimmal csak úgy téptem a száját.

Amikor minden lekerült rólunk nagyon óvatosra váltott, tudta, hogy én vagyok neki az első és ez jól esett. Ahogy behatolt egyből végigkarmoltam a hátát és innen már legyen a mi titkunk.