1.évad 4.rész Ez talán egy lehetőség?

Van egy pont amikor az ember nem bírja tovább, elhagyja a remény és csak azért imádkozik, hogy legyen már vége mindennek. Nehéz megfelelni másoknak, de még nehezebb önmagadnak. Próbálsz mindig a legjobb lenni és erős maradni, meg akarod mutatni, hogy én igenis érek valamit. A legrosszabb az egészben az, hogy nincs kinek megmutatni, nem marad melletted senki és csakis magadra számíthatsz. Ugyan, hogy számíts magadra amikor a lelked már meghalt? Az egy dolog, hogy a tested még az élők között van, de legbelül csak az üresség marad. Vársz valamit vagy inkább valakit aki majd kihúz a csávából. Lehet jön egy pár ember, de soha nem az akit vársz. Hiába ülsz naphosszakat a szobádban és nézed a romantikus filmeket miközben telefújsz 3 doboznyi zsebkendőt. Feleslegesen kínlódsz és próbálkozol akkor sem talál rád az az ember akire tényleg szükséged van. Legyen az egy barát, szerelem esetleg rokon hiába várod nem fog eljönni. Ismerős az érzés? Nekem nagyonis. Persze most sikerült barátokat szereznem, de egyikük sem az akire igazás szükségem van. Én értékelem, hogy Nico annyit segít meg, hogy a kezdetektől mellettem van, de nekem ez most akkor sem megy. Imádom őket, jól tudom érezni velük magam, de egy ember még hiányzik és várom őt. Nem azt mondom, hogy ez Jorge lesz, de azt tudom, hogy még nincs itt aki kiegészítené az életemet. Minden reggel ez a gondolatmenet játszódik le a fejemben. Most is így száltam ki a zuhany alól. Mai öltözetnek a rózsaszín farmerem, a kékes-zöld haspólom és a kék tornacipőmet választottam.

Felraktam egy halvány sminket és siettem is a nappaliba, hogy tanulhassak. Mára a törit, fizikát és a kémiát vettem elő. Leültem a kis fotelmbe és a füzeteket kinyitottam majd magolni kezdtem az anyagokat. Délután környékén majdnem késznek nyílvánítottam magam amikor betoppant Samu.
-Szia Tini!-köszöntött egy puszival.
-Helo Samu!-öleltem át szorosan utána pedig egymással szemben helyet foglaltunk.
-Na, hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Jól, de figyelj csak.....te értesz a kémiához?
-Persze tudok ezt azt.-kacsintott.
-Akkor el tudod nekem magyarázni a Feniletilamin-t?
-Szóval a Feniletilamin....lássuk csak.....ez egyfajta ingerület átvivő anyag, mármint így is szokták nevezni.......-kezdett bele és a végére teljesen elkalandoztam, de úgy éreztem végre megértettem.-Martina figyelsz te rám?-kezdett integetni a szemem elött.
-Persze, naná, hogy figyelek.-nevettem zavartan.
-Igen? Na és akkor mit mondtam?-kérdezte gyanakvóan.
-Én úgy éretelmeztem ugye, hogy ez egy ingerületátvivő anyag. Tehát ez olyan mint a nagy szerelem első látásra sztoriknál is ez a vegyület önti el az agyat. És ez általában hosszabb ideig tart, de nem örökké mert nincs örökké szerelem, de újra fellobbanhat ez valaki másnál. Ez miatt is szoktak lenni a félrelépések. Szóval ez pár év múlva eltünhet és az ember újra lehet szerlemes, de soha nem lesz akkora a fellángolás mint az első szerelemnél. Ja és idősebb korba lehet sokkal erősebb a feniletilamin szint. Én ezt szedtem össze a te magyarázatodból és abból amit a kémia könyvem írt.
-Hát ez is egy érdekes felfogás, de elfogadható. Engem teljesen meggyőztél, komolyan.-jelentette ki ünnepélyesen.
-Szóval már csak évek kérdése és talán nem fogom annyira szeretni Jorget. Mi van ha nálam ez nem így működik és én soha nem lépek túl az első nagy szerelmen?-estem teljesen kétségbe.
-Na jó hagyjuk a kémiát és nyomás.-rángatott fel a babzsákomból.
-Mi, hova?-néztem rá furán.
-Hát a moziba. Tegnap este dobtam egy üzit, hogy ma délután beugrok érted és elviszlek.-vázolta a helyzetet.
-Jajj, bocsi, neharagudj, de teljesen kiment a fejemből. Még fel sem vagyok rendesen öltözve.-mutattam végig magamon.
-Miről beszélsz? Hisz csodálatos vagy!-ölelt át szorosan.
-Na jó menjünk, de én választok filmet.-nevettem fel.
-Akkor melyik romi film lesz az?-kérdezte miközben már egy adag papírzsepit kezdett el szétszorni.
-Milyen romantika? Ne nézz hülyének. Az autók és bandák harcát nézzük meg. Abba sok az autóverseny, verekedés, akció. Erre van most szükségem.....egy kis adrenalin.-boxoltam a vállába.
-Ez az én haverom.-pacsizott le velem és a kocsiig versenyeztünk. A filmet végig hülyéskedtünk meg popcornal dobálóztunk ami miatt párszor ránk is szóltak. A film végén hangosan röhögve mentünk ki mivel csak arra tudtunk gondolni, hogy az az agyonlakkozott haju nő hogyan veszi ki a popikat a hajából.
-Na és most?-néztem rá kérdőn a plázába.
-Most velük megyünk tovább.-mutatott az ajtó fele ahol beléptek a srácok Candeval az élen. Feldobódva odaszaladtam hozzájuk és csoportos ölelést tartottunk.
-Na csajszi a mai napod is feljthetetlen lesz az biztos.-szorított magához Candelaria.
-Gondoltuk kimozdítunk mert még nem sok mindent láttál Sesimbrából.-mondta Ruggerro lelkesen.
-Akkor ma városnézést tartunk?-néztem rájuk csillogó szemekkel.
-Pontosan hugica.-karolt át Diego.
-Rendben, de elötte beszélhetnék Nicoval?-néztem rájuk mire ők mind arréb vonultak.
-Mit szeretnél megbeszélni?-fürkészett érdeklődve.
-Igaz?
-Mégis mi?-nézett rám értetlenül.
-Amit a srácok mondanak.-utaltam a dologra.
-Bökd már ki Tini.-mondta kissé feszülten.
-Szerelmes vagy belém?-kérdeztem rá azonnal.
-Figyelj Martina.....én....
-Az igazat Nicolas.-kértem őt.
-Na jó, igen az vagyok amióta csak megjöttél ide, de egyáltalán nem terveztem közeledni mert láttam mennyire szereted Jorget. Elhatároztam, hogy mindenben segítek neked és melletted leszek.-vallotta be a dolgokat.
-Rendbe, figyelj annyjra aranyos vagy és ha nem lenne Jorge tuti hagynám, hogy közeledj. Nagyon szeretlek, de csak mint barátot vagy testvért.-nyomtam egy puszit az arcára és szorosan magamhoz öleltem.
-Örülök, hogy ezt tisztáztuk.-mosolygott és átkarolva a többiekhez mentünk.
-Na mehetünk várost nézni?-kérdezte Candelita.
-Persze....-nevettem fel és megindultunk a mai utunkra. Ők azok az emberek akik egy ideig betöltik az űrt az életemben, de még mindig nem úgy mint amikor van egy ember akire ha csak rágondolok teljesnek érzem magam. Már csak azon kéne változtatni, hogy ez az ember ne Jorge legyen. Annyi helyen jártunk, egész nap róttuk az utcákat és renegeteg képet csináltunk.

A nap végeztével letelepedtünk a parton és néztük a naplementét. Hirtelen a telefonom zizegni kezdett, Leontol jött üzenetem. Két kép jött rólam és Jorgerol amint csókolózunk, ezt még az unokatestvérem csinálta annó, titokban.

Vajon honnan van neki meg ez a kép....nem értem rá ezzel foglalkozni mert egyből feltett nekem egy kérdést.

Csak ez a pár mondat volt a válaszom és már be akartam zárni a beszélgetést amikor egy újabb kép érkezett Jorgeról meg rólam

aztán már hívtak is. Elnézést kértem a srácoktol majd felvettem a telefont.
-Boldog voltál?-mondta köszönés nélkül.
-Tessék?
-Azon a képen, csak úgy ragyogtál.-magyarázta meg nekem pedig összeszorult a szívem.
-Igen, de ez már mind nem számít.-próbáltam meggyőzni, de inkább magamat mint őt.
-Igenis számít mert soha nem lattam így mosolygni még a báttyámat mint azon a rohadt képen.-emelte meg egy kicsit a hangját.-Ráadásul ha az enyém nem lehetsz legalább az övé legyél.
-NEM! Felejtsd el! Nem fogok mégegyszer ugyan abba a hibába esni. Basszus nászútra jönnek ide én meg már azon törtem a fejem, hogy hogyan szedjem szét őket.-mondtam és most, hogy így kimondtam mégjobban szégyelltem magam.
-Ne aggódj nem kell sokat várnod. Ha megfejted az egész történetet majd rájössz, hogy sosem lesz igazi Jorsthepie és talán te sem akarsz majd Mrs.Balnco lenni mert félni fogsz sőt rettegni.-mondta elfolytott hangon majd letette a telefont. Az agyam ezerrel kattogott...vajon mit értett azon, hogy rettegni fogok? Soha nem félnék tőle, Jorge jó ember ahogy az öccse is. Senkinek nem tudnának ártani, legalábbis remélem.....
-Tini minden oké?-hallottam meg Ruggerro hangját mire önkéntelenül elmosolyodtam. Lehet, hogy nem régóta ismerem, de olyan mintha a tesóm lenne....az elmúlt pár napba éjszakába nyúló beszélgetéseink voltak, persze csak üzibe. Lassan mindent tud rólam.
-Nem fontos...-legyintettem.
-Engem nem versz át, Jorge?-kérdezett rá a nyilvánvalóra.
-Azt mondta a tesója, hogy ha helyreáll a fejemben a történet nem akarok majd Mrs.Blanco lenni mert rettegni fogok az egész családtól.-húztam el a számat és egyfolytában gyártottam az elméleteket.
-Akkor ma mgint nem alszol? Tuti egész éjjel ezt akarod megfejteni.-tapintott rá a dolgokra.
-Eltaláltad, veled mi a helyzet?-érdeklődtem felőle.
-Én, megvagyok.-sóhajtott és a többiek fele nézett vagyis inkább csak egy emberre.
-Ennyire belezúgtál?-kérdeztem és hatalmas mosoly terült el az arcomon.
-El sem tudom mondani. Én nem ilyen vagyok...amikor a közelébe kerülök olyan vagyok mint egy szerencsétlen. Ő teljesen más lány mint a többi. Tökös, belevaló csaj ráadasul dögös és sose érdekelné egy magamfajta fiú. Egyszerűen az első perctől kezdve vonzódom hozzá....más lányokat simán felcsíptem eddig és a szemükbe mondtam a tutit, de nála teljesen más. Amikor belenézek azokba a smaragdzöld szemekbe eláll a lélegzetem na és amikor megölel na kkor ott végem van és vörösebb leszek mint a haja.-mondta csillogó szemekkel és nem bírta levenni a szemét a lányról.
-Cande nem egy olyan lány aki elküldene a francaba ha udvarolnál neki....annyi az egész, hogy őt ovatosabban kell kezelni mint a többi lányt. Lépésről, lépésre haladj vele. Nálad jobb srácot nem tudnék elképzelni hozzá.
-Dehát taszítja a srácokat akik úgy próbálnak közeledni hozzá és a tesója se mondja el miért pedig Ő tudja.
-Akkor valami komoly lehet mert Diego nem az a titok tartó fajta, pláne nem a barátai elött.
-Nem tudom, de egyre jobban érzem, hogy szeretem és ez még nem elég. Tudni akarom minden lépését, érzéseit és ha tudnám, hogy valaki bántotta megölném az illetőt.-túrt bele barna, göndör hajába. A szemeimbe könnycseppek gyülekeztek és ahogy végig néztem rajta rájöttem, hogy én is ilyen srácot akarok. Azt akarom, hogy szeressen, tiszteljen és ne csak egy jatékszernek használjon. Azt akartam, hogy Jorge legyen ilyen.
-Ez nagyon aranyos.-mondtam folytott hangon.
-Valami rosszatt mondtam?-vette észre, hogy kezd elmosódni a sminkem.
-Nem csak bármit megadnék azért, hogy az az idóta Blanco is így gondolkodjon rólam.
-Ne sírj miatta....egy fiú sem érdemli meg, hogy elkenődjön miatta a sminked.-törölte le a könnyeim ujjával.
-Ő nem csak egy fiú.-fakadt ki belőlem és a ház felé vettem az irányt. A ház tetejére felmentem ahol egy nyitott tetős rész volt ami pont a part fele nézett. Bekapcsoltam az erősitőket, maxra tekertem fel, rácsatlakoztattam a gitarom és a mikrofonom majd énekelni kezdtem. Láttam, hogy mindenki felém kapja a fejét aki még ilyenkor lent volt a tengernél.

                        SOSEM UGYAN ÚGY FÁJ
Még mindig élek, de alig lélegzem
Imádkozom egy olyan istenhez, akiben nem is hiszek
Mert nekem itt a szabadidőm, de ő az aki szabad
Mert a szívek sosem hasadnak párosával*

 A legszebb napjai lesznek az én legrosszabb napjaim
Végre talált egy olyan lányt, aki mindennél előbbre helyezi őt
Miközben én álmatlanul fekszem, ő édesdeden alszik
Mert a szívek sosem hasadnak párosával

 Mit tegyek, ha mindig is te voltál a jobbik felem
És mit mondjak, ha egy hang sem jön ki a torkomon a meglepetéstől, hogy neked semmi bajod
Darabokra hullok, igen
Darabokra hullok

Azt mondják, a rossz dolgok okkal történnek
De nem állítják el a vérzést ezek a bölcsességek
Mert ő már továbblépett, miközben én tovább búsulok
És a szívek sosem hasadnak párosával
sohasem...

 Mit tegyek, ha mindig is te voltál a jobbik felem
És mit mondjak, ha egy hang sem jön ki a torkomon a meglepetéstől, hogy neked semmi bajod
Darabokra hullok, igen
Darabokra hullok
Darabokra hullok
(Az egyik még mindig szerelmes miközben a másik elhagyja)
Darabokra hullok
(Mert a szakítás a két félnek sosem ugyanúgy fáj)

 Ó, tiéd az ő szíve és az enyém is, és nekem marad a fájdalom
Te veszed a bőröndöd, de én vagyok a hibás
Most próbálom összerakosgatni magam a megmaradt darabokból
Mert itt hagytál szerelem nélkül és elvetted a büszkeségem is

 Még mindig élek, de alig lélegzem
Imádkozom egy olyan istenhez, akiben nem is hiszek
Mert nekem itt a szabadidőm, de ő az aki szabad
Mert a szívek sosem hasadnak párosával
Nem, sohasem
Nem, soha de soha

 Mit tegyek, ha mindig is te voltál a jobbik felem
És mit mondjak, ha egy hang sem jön ki a torkomon a meglepetéstől, hogy neked semmi bajod

(Ó, örülök, hogy jól vagy)
Darabokra hullok
(Ó, örülök, hogy jól vagy)
Darabokra hullok
(Az egyik még mindig szerelmes miközben a másik elhagyja)
Darabokra hullok
(Mert a szakítás a két félnek sosem ugyanúgy fáj)

 Ó nem hasadnak párosával
Ó nem hasadnak párosával
Ó nem hasadnak párosával

Amikor elhalkultam kifulladva néztem körbe majd hirtelen hatalmas tapsvihar tört ki. Elmondhatatlan érzés amikor kiénekelhetem magamból a fájdalmaim vagy épp a boldogságom. Ahogy ott fent álltam nem is foglalkoztam a lámpalázzal sem azzal, hogy mindenki csakis engem figyel. Egyszerűen kiadtam magamból a dühöm és a szomorúsagom. A tető egy gombnyomásra összecsukódott én pedig visszamentem a srácokhoz.
-Tina ez valmi őrületes volt.-ugrott oda elösszőr Candi és átölelt.
-Az volt őrületes, hogy kiálltam mindenki elé.-mondtam még mindig izzadó tenyérrel. Egyszer csak egy fiatal, magas kaliberü férfi lépett oda hozzánk.
-Sziasztok Castiel Sanroman vagyok, producer. Keresek egy idje egy lányt akiben megvan minden ahoz, hogy egy lemezt csináljak vele és azthiszem ma megtaláltam.-nézett rám nekem pedig elállt a lélegzetem. Ez talán egy lehetőség?