1.évad 2.rész Váratlan fordulat

-Hálo itt Jorge Blanco.-szólt bele a telefonba én meg csak hallgattam. Hosszú csönd következett és én azon gondolkoztam, hogy na most vajon mit mondjak aztán eszembe jutott valami.
-Azóta az éjszaka óta szeretlek te barom.-ejtettem ki a nehéz szavakat majd lecsaptam a telefont. 10 percre rá csengeni kezdett a telefonom. Ilyedten kaptam a fejem a kijelzőre. Úgy voltam vele, hogy most vagy soha és akkor felvettem a telefont.
-Tini te vagy az?-hallottam bársonyos hangját amitől azonnal átjárta a meleg a testem.
-Igen.-mondtam halkan.
-Miért hívtál?-kérdezte és hallottam ahogy hangja komolyra váltott.
-Csak el akartam valamit mondani, de gondolom az elöbb hallottad.-jelentettem ki elfolytott hangon.
-Martina az istenit annak már 2 éve.
-Én még mindig nem felejtettem el.-szóltam sírva és leraktam a telefont majd kikapcsoltam. Csak el akartam ezt mondani neki. Tudom, hogy hülyeség volt, de én egy kicsit könnyítettem magamon ezzel. Jobban éreztem magam. Na jó kit áltatok, a szívem majd szét hasadt és csak rá tudtam gondolni. Szeretem az életmnél is jobban. Az első találkozásunk óta van valami megmagyarázhatatlan benne. Nem tudom mi, de különleges srác csak ezt senki nem tudja. Én látom rajta. Ahogy a szemébe nézek tudom, hogy nem olyan ember mint amit mutat. Az csak a felszín. Én is úgy csinálok mintha utálnám őt pedig nem igaz. Majd meghalok már csak azért is, hogy halhassam a hangját. Nico azt mondja, hogy el kell fogadnom ami történt, de én nem tudom. Pár perc csend után felvillant a telefonom képernyője. Jorge írt. Másolom:
Jorge: ez meg mi volt?
Én: Micsoda? Az, hogy elmondtam mennyire szeretlek?
Jorge: Ugyan már Martina az csak egy éjszaka volt.
Én: Miért vagy ilyen? Tudom, hogy te más srác vagy és azt is, hogy Stephie nem hozzád való. Nem mondom azt, hogy én igen, mert lehet, hogy nem, de hidd el Ő sem.
Jorge: Te csak ne mond meg nekem mi a jó oké? Szeretem Stephiet, de az egy éjszakás kalandokat is..... Szóval ha lenne kedved.....Érted, hogy értem hmmm?
Én: Te szemét! Mond miért csinálod ezt velem meg magaddal?Tudom, hogy te egy jó srác vagy. Ez csak a felszín. A körülötted lévő emberek nem ismerik az igazi Jorge Blancot, de én igen. Elég a szemedben nézzek és tudom mi zajlik le benned.
Jorge: Nem tudsz te semmit Tini. Fogalmad sincs az én életemről.
Én: Lehet, de sejtem és az nem megoldás ha egy ha bunkó paraszt leszel.
Jorge: De te szereted ezt a bunkó parasztot😃😘
Én: Egoista.
Jorge: Akkor is szeretsz. Na én megyek kislány. Vigyázz magadra és ha már kiszerettél belőlem keresess meg és akkor dumálunk. Viszlát vadócka.😉
Amikor elolvastam az utolsó mondatot a szívem a torkomba ugrott. Elárulok most egy titkot. Ez a vadócka onnan jött neki, hogy azon az estén szinte összekarmoltam a hátát. Ezért kaptam azt a becenevet, hogy vadócka és azóta nem is hallottam, erre most megint felhozódik ráadásul tőle. Alig bírtam magammal viszont az is megmaradt a fejembe, hogy ki kell szeressek belőle. Hirtelen egy furcsa ötlettől vezérelve felhívtam Nicolast.
-Szia Martina, baj van?-hallottam a kétségbe esést a hangjába.
-Figyelj van itt a közelbe szórakozó hely?-tértem rá a tárgyra.
-Pesze, de miért kérdezed?-értetlenkedett.
-Elegem van a bezártságból. El akarok menni bulizni.Hívd el a barátaid is és menjünk el valahova.-kértem őt és hallottam ahogy a vonal túloldalán felnevet.
-Jó, készülödj! Estére ott vagyunk érted.-jelentette ki és lerakta a telefont. Nagyon szeretem Nicot, mert mindig tudok rá számítani és még soha nem hagyott cserben. Láttam, hogy még van idő estig ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek egyet úszni. Rámfért már egy kis mozgás. Felhúztam a fekete, köves bikinim és el is indultam a törölközővel és naptejjel a kezembe. Leérve ledobtam a cuccaim és besétáltam addig a részig ahol még csak a lábfejemet csapdosta a víz. Kellemes érzés volt. Őszíntén szólva két éve élek itt, de maximum háromszor ha lejöttem úszni. Anyira elgondolkoztam, hogy mire körülnéztem a nyakamig ért már a víz. Elkezdtem úszkálni és úgy elment az idő, hogy észre sem vettem már sötétedett. Épp készültem ki a vízből amikor megláttam a parton a srácokat. Nicolas vadul integetett én meg vissza felé és elkezdtem kifele úszni amikor hirtelen egy óriási hullám tartott velem szembe és elragadott. Nem tudtam feljönni a vízből és fuldokoltam. Úgy éreztem, hogy ennek így kell történnie, nem érdekelt ezért elengedtem magam majd minden elsötétült. Láttam képeket felvillani. Az amikor anya és apa labdáztak velem a kertbe, ahogy Fransiscoval táncoltunk, mikor Jorge elvitt vacsorázni és az a bizonyos éjszaka. Aztán jöttek az itt töltött éveim. Mármint Nicot láttam magam elött aztán magamat ahogy gitározok a kövek között. Egyszer csak megint elsötéltült minden aztán amikor kinyitottam a szemem Nico és pár ismeretlen srác arcát láttam magam elött.
-Hála az égnek.-szólalt meg egy magas barna haju srác.
-Jól vagy Tini?-simította meg az arcom Nicolas.
-Igen most már jól. Mehetünk bulizni?-ültem fel.
-Bulizni? Nem vagy semmi hallod-e. Alig, hogy visszatértél a halálból mennél bulizni. Igazad volt haver tényleg különleges.-mondta egy fekete haju, barna szemü srác.
-Fogd be Diego. Tini biztos minden oké?-nézett rám aggódva.
-Persze csak adjatok nekem fél órát.-nyomtam egy puszit az arcára és már ott sem voltam. Az emeleten pár ruhát előkotorva berohantam a fürdőbe ahol megengedtem a meleg vizet. Elsőre sikerült leforráznom magam, de aztán csak beállt normálisan. Jól esett az a zuhany. Ahogy az epres tusfürdőt magamra kentem a bőröm is puhábbnak éreztem. A fürdés végeztével megtörölköztem utána pedig felvettem a választott ruhám, kisminkeltem magam és besütöttem a hajam majd lőttem egy képet. 25 perc alatt elkészültem és még 5 percre volt szükségem, hogy leérjek.
-Hűűűűű.-mondták egyszerre a fiúk amikor leértem.
-Gyönyőrű vagy.-dícsért meg Nico. Nem tudom mi tetszett neki annyira. Egy fehér póló volt rajtam amin feketén volt egy farkas és egy rövidnaci amibe be volt tűrve a póló.

-Köszönöm!-pirultam el és lehajtottam a fejem.
-Jajj ne hozzátok már zavarba.-tolakodott előre egy hosszú, vörös haju lány akit eddig észre sem vettem. Azt hittem, hogy csak fiúk vannak.
-Ne is foglalkozz velük, fúk. Szia én Candelaria vagyok, de a barátaimnak csak Cande.-nyújtotta a kezét.
-Hát szia Cande. Én Tini vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Dúrva volt az elöbbi alakításod és igen ramatyul néztél ki, de úgy néz ki neked fél óra csodákra képes.-nevetett egy nagyot.-Nekem is megtaníthatnád.
-Jajj ne hülyéskedj már. Most csak gyorsan magamra kaptam valamit. Ha én tényleg össze akarok szépen készülni, tehát hajat, sminket csinálni és még szép ruhát is választani az 2 óra csak most nem éreztem szükségét. Nem akarok tetszeni senkinek.-vontam meg a vállam.
-Hidd el így is az összes srác nyála érted csorog.-kacsintott.
-Na mehetünk?-kérdezte az a barna haju srác. Igen pörgős típus.
-Nyomás.-nevettem fel és elindultunk a discoba vagy mibe. Útközben mindenkit megismertem. A pörgős srác Ruggerro, a fekete hajú, barna szemü Diego, a néger srác Samu, aztán ott van még Facundo. Elég jól összegyűltünk és nagyon megkedveltem mindenkit.
-Na kislány amajdnem halálod után szeretnél inni valamit?-kérdezte Rugg.
-Nekem mindegy mi csak erős legyen.-üvöltöttem túl a zenét.
-Biztos?-nézett rám kérdőn.
-Miért?
-Hát elég fiatal vagy meg.....
-Na jó én ebből nem kérek.-tettem fel a kezem és idegesen elindultam kifele amikor valaki megragadta a karom.
-Mi történt? Bántott valaki?-kérdezte Nicolas.
-Nem csak elegem van abból, higy kicsiként kezelnek. Inni akarok és erőset. Értsék már meg.-keltem ki magamból.
-Nyugi ihatsz erőset csak ők is féltenek ahogy én is, de én nem a korod miatt hanem csak amúgy. Jól leszel?-nézett mélyen a szemembe.
-Jól.-pusziltam meg a homlokát majd visszamentem és kértem valami erős rumot. Amikor már vagy az 5. piát húztam le nem érdekelt semmi. Egyszer csak Diego termett mellettem.
-Tudod Tini nagyon bejössz nekem. Van valami benned ami megfogott és kíváncsi lennék, hogy lehet-e köztünk egyszer valami.-kérdezte miközben a derekamat átkarolva táncoltunk.
-Akár most is.-mondtam és olyat tettem amire nem számítottam, de akkor már nyakig benne voltam. Megcsókoltam, de ő eltolt magától.
-Tini én tényleg akarnám, de részeg vagy és nem tudod, hogy mit csinálsz. Bejössz nagyon csak van még egy bökkenő.
-Micsoda?-kérdeztem.
-Inkább kicsoda. Te még nem tudod?-kerekedtek el a szemei amikor még minig értetlenül bámultam rá.
-Nem tudom.
-Nicolas. Amióta itt vagy bejössz neki, de tudja, hogy milyen rossz neked ezért nem lépett még soha. Totál oda van érted.-jelentette ki én meg lesokkolódva néztem.
-Diego én nem értelek. Az elöbb még bejöttem neked, de elmondod, hogy a haverod 2 éve szerelmes belém. Miért?-értetlenkedtem.
-A legjobb haverom. Ezért. Lehet nekem még más barátnőm is, de haverom csak egy van. Ha valakit Ő megérdemel az te vagy és ha te valakit megérdemelsz az Ő. Próbáld meg mert Ő már többszőr próbált lépni csak nem mert.-adott egy puszit az arcomra majd visszement a többiekhez.
-Mi a helyzet tündérbogár?-jött oda mellém Samuel.
-Várj egy picikiét. Nekem túl sok ez az egész. Haza kell mennem.-mondtam és kiviharzottam a helyiségből aztán hazáig meg sem álltam. Levetettem a tornacipőm, ruháim, lemostam a sminkem fogat mostam majd pizsibe bújva elterűltem az ágyon. Lehet, hogy volt bennem pia, nem is kevés, de azt tudtam, hogy mi a helyzet viszont ahogy kezdtem belegondolni rájöttem én még nem állok készen egy új kapcsolatra. Eldöntöttem, hogy megpróbálom elfelejteni az egész estét és Nico elött úgy teszek mintha nem tudnék semmiről. Jobb ez az egész így. Előhalásztam a táskámból a telefonom, és beledugtam a fülhallgatót majd úgy döntöttem zenével alszok el. Így is lett, talán a harmadik szám után már mély álomba merültem. Reggel a telefonom csörgésére keltem.
-Jó reggelt kiscsaj. Tegnap jól le léptél, de nem baj. Megint van fél órád összekészülni mert vásárolni megyünk. Nem akarom, hogy otthon punnyadj. Na puszika!-tette le a telefont Cande.
-Mi? Dehát...?-beszéltem feleslegesen mert már nem volt vonalba. Kipattantam az ágyból és azonnal indultam zuhanyozni, fogat mosni és hajat csinálni. Eztán felhúztam a ruhám ami egy fekete trikó volt rajta egy tigris fejjel, farmer, telitalpú cipő meg pár ékszer.

 Felraktam egy halvány sminket és siettem is le a nappaliba Candelaria már ott ücsörgött és egy fotóalbumot nézegetett.
-Szia Tini! Remélem nem baj.-mutatta fel az albumot mire én nevetve megráztam a fejem.
-Persze, hogy nem.-ültem le mellé és együtt néztük tovább aztán hirtelen Cande megállt egy oldalon.
-Ő meg ki?-tette fel a kérdést nekem pedig összeszorult a szívem. Jorgeval volt egy közös képem ott.

-Ő itt Jorge.-mondtam gombóccal a torkomban.
-A volt pasid?
-Nem, dehogy. Csak egy éjszaka volt ahogy Ő mondaná.-nyletem vissza a könnyeim.
-De rohadék már. Viszont neked ott teljesen más a stílusod. Rockos ahogy a többi képen is. Vadabb és merészebb. Hova tűnt ez a csaj?-kérdezte kedvesen.
-Az a csaj 2 éve megszűnt létezni. Bemutatom neked ezt a Martina Stoesselt.-mutattam végig magamon.
-Ja látom, és még a mosolyodat is elhagytad.-csukta össze a könyvet és felállított a kanapéról.
-Igen azt is és nem hiszem, hogy visszajön.-bámultam a földet.
-Az csak rajtad múlik kisanyám. Na gyere, felejthetetlen napban lesz részed.-ragadta meg a akrom és kihúzott egy nagy terepjáróhoz.
-Ez meg mi?
-A báttyám terepjárója.
-Na és ki a te báttyád?-kérdeztem félve.
-Hát Diego. Tudom nem hasonlítunk, de tesók vagyunk.-nevetett fel és kacsintott egyet.
-Ahha, most már mindent értek. Tudod te ezt vezetni?-kérdeztem ijedten.
-Nem most használom elösszőr, gyere.-ültbe és láttam a szeme sarkában, hogy mosolyog.
-Hazudós.-mutattam rá és beszáltam mellé.
-Szeretek másokat megtréfálni.-harapott bele az ajkába és a gázra taposott. Hát mit ne mondjak a pláza ami 25 percre volt a házamtól ahoz odaértünk alig 15 perc alatt. Olyan hányingerem volt amikor kiszálltam a kocsiból, hogy szerintem a fejem is zöld volt.
-Haza fele gyaloglok.-tettem fel a kezem és nekitámaszkodtam az autó oldalának.
-Nyugi már anyukám. Nem haltunk meg.
-Nem, de volt par halálközeli élményem.-akadtam ki egy kicsit.
-Jó, nyugi, az a lényeg, hogy élsz. Tudod merj élni, meghalni bárki tud.-csapta össze a tenyerét és elindult a bejárat felé. Nekem megint sikerült elvenni a kedvem. Megint beleférkőzött Jorge a gondolataimba. Úgy sétáltam végig az első két üzletben Cande mellett mint egy élőhalott. Aztán mielött bementünk volna a következő boltba megállított.
-Mi van?-néztem rá értetlenül.
-Ezt én is kérdezhetném. Olyan fejet vágsz mint aki beleharapott egy citromba majd átment rajata egy busz......kétszer.-fejzte be.
-Nem csak tudod amit kint mondtál, hogy merj élni, meghalni bárki tud na azt mindig Jorge mondta.
-Na ezt gyorsan fejezd be! Pasik ezrei vann oda érted neked meg az a kis nyámnyila kell?-háborodott fel teljesen.
-Ne nevezd nyámnyilának. Ő a leghelyesebb, legkedvesebb és legmegértőbb fiú a világon csak nincs jól és amit Ő mutat az a felszín. Valami fáj neki ott legbelül és ezt ezzel a bunkóságával próbálja elrejteni, de engem nem tud átverni. Láttam 2 éve is, hogy szenved. A szemei mindent elárultak és most is hallottam a telefonban, hogy nincs jól. Ismerem őt mert rengeteg időt töltöttem vele és én igyekeztem megismerni ellentétben a barátaival, családjával. Letudták annyival, hogy biztosan rossz napja van. Valami olyan zajlik le benne amit nem tudunk addig átérezni amig át nem éltük. Érted mit akarok mondani?-kérdeztem mert úgy érzem ezt senki nem tudja felfogni.
-Értem amit mondasz, de őszintén te hány éves vagy, mert egy 17 évesnek nincs ekkora élettapasztalata és nem lehet ilyen bölcs. Hidd el nekem még sokra fogod vinni az életbe és ez a srác csak sírhat utánad.-ölelt magához szorosan én pedig újra úgy érztetem van aki szeret.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Ugyan mit? Első perctől kezdve kedveltelek és tudom, hogy egy nap a legjobb barátnők leszünk.
-Az biztos.-csaptam bele a kezébe és bele is kezdtünk a nagy soppingolásba. Persze ebből a képek sem maradhattak ki.

A nap végén 6-6 szatyor cuccal jöttünk ki és nem mellesleg nevetve ami nálam nagy szó.
-Tinata én megéheztem, üljünk be valahova kajálni.-fogta a hasát a vörös haju barátnőm.
-Valahol itt van a közelben egy hamburgeres. Az jó lesz?-kérdeztem már én is korgó gyomorral.
-Nyomás.-mondta és miután beraktuk a kocsiba a cuccokat elmentünk kajálni. Én egy vegaburgert kértem, Cande pedig egy dupla husosat. Amíg én a hambi felével küzködtem addig a barátném betolta az egészet.
-Nem értem, hogy tudsz ennyit enni pláne úgy, hogy nem látszik rajtad.-dobtam le a tányérra a kajám és a hasamra tettem a kezem.
-Az a kérdés, hogy te, hogy nem bírsz enni? Várj ne is kezdj bele már tudom. 2 éve nem eszel rendesen, oké megértem, de akkor te se szólj ha én sokat eszem.-mosolygott mire én hangosan nevetni kezdtem. Pár perc múlva egy nagy fiúcsapat lépett be a kajázdába. A mi fiaink voltak.
-Jé sziasztok.-köszöntem nekik oda és magunk mellé hívtam őket.
-Hát ti?-kérdezte Facu.
-Ezt mi is kérdezhetnénk.-mondta Cami.
-Focizni voltunk.-mondták egyszerre. Ők is rendletek kaját és amíg ki nem hozták őket beszélgettünk. Alig egy kis idő telhetett el belépett egy srác. Nekem egyből nagyot dobbant a szívem mivel nagyon hasonlított valakire.
-Ááááá szia Leo, gyere ide.-szólt neki Facu.
-Te ismered ezt a gyereket?-kérdeztük egyszerre.
-Aham. Nagyon jó haverom.-bólogatott nagyokat.
-Na csá haver.-lépett oda hozzánk a srác és lepacsizott Facundoval.
-Ne haragudj, de neked nincs véletlenül testvéred?-tettem fel a kérdést zavartan.
-De Jorge Blanco. Én az öccse vagyok Leon Blanco.........